14 PERC MAJK... / Videóért katt a posztra !

A Vértes-hegység északi részén fekvő Majk területét az Árpád-korban a Csák nemzetség kapta meg királyi adománybirtokként. Első okleveles említése 1235-ből való, amikor is a veszprémi esperességhez tartozó fiókegyházként említik. Okleveles adatok igazolják azt is, hogy már 1252 előtt fenn állt a majki premontrei prépostság, amelynek a patrónája a Nagyboldogasszony volt. Az évszázadok során többször gazdát cserélt Majk területe és maga a prépostság is, amely a 16. század első felében a Vértes falvainak nagy részét feldúló, felégető, portyázó török csapatok útvonalába esett. 1727-ben gróf Esterházy József országbíró, Komárom megye főispánja vásárolta meg az 1200 hold területű, szántóföldből, szőlőből, rétből, legelőből, erdőből, halastóból, három malomból és a volt premontrei kolostor és templom romjaiból álló Majkpuszta területét. Ő volt az, aki majki birtokát 1733-ban a kamalduli szerzetesrendnek adományozta a remeteség megépítéséhez.

A némasági fogadalmat tett szerzetesek 250 évvel ezelőtti életének békéjét találhatja meg a látogató Majkon. Ám nemcsak hangulatában egyedülálló az erdők ölelte, tavak szomszédságában fekvő remeteség, hanem Európa-szerte kuriózumnak számító barokk műemlékegyüttes is egyben, amely tizenhét cellaházból, templomtoronyból és kolostorból áll.

A VÉRTESSOMLÓI KEGYTEMPLOM.../ Többi képért katt a posztra !

Vértessomló kegytemploma a településtől 1500 lépésre található az 1873. évi Visitatio szerint. Környéke kimondottan festői. A templomot egy szakadék választja el a kálvária dombtól.

Az új telepesek első csoportja a hagyomány szerint a Steinbründl forrásnál állapodott meg, ahonnan csengettyű hangja után indulva érkeztek egy szentképhez, illetve egy erdei kápolna romjaihoz és találkoztak össze András testvérrel, a harmadik rendi ferences remetével.

Az új telepesek mind katolikusok voltak. Egyrészt tehát az ő kedvükért, másrészt a Szent Szűz iránti mély tiszteletéből, akinek mai kegyképe akkoriban érkezett Vértessomlóra, a gróf a kis erdei kápolnát alapjaitól kezdve újra felépítette és kissé megnagyobbította.

Ez az építkezés 1735-1738 között folyt. Oly remekül márványoztatta, hogy a városi nagytemplomok megirigyelhették.

Ez a kápolna végre megújulva támadt fel ősi romjainál és lett a Boldogságos Szűz Máriának szentelve, Eszterházi József grófnak, ezen és a szomszédos vidék örökös urának jámbor óhaja szerint.

A kápolnát felváltva kapucinus és kamanduli atyák látták el, akiknek nagy segítséget nyújtottak a kápolna gondozásában a remeték.

A millennium évében a templomot kívülről felújították, és ekkor egy ünnepi szentmisén vehette át a falu a millenniumi zászlót.

A falusi emberek életében a hit gyakorlása a mai napig is fontos tényező. A falu lakosságának 95 %-a katolikus, így vallási nézetek különbözősége nem okoz gondot az együttlétben.

A templom Sarlós Boldogasszony tiszteletére van felszentelve. A mostani szentély lehetett az eredeti kápolna, melyhez később mindkét oldalon kiszélesített hajót építettek.

Szépségének egyik része a szentély kupoláját díszítő freskók. Az egyik a Szentháromságot ábrázolja, a másik az őrangyalt kis gyermekkel.

Egyedülálló és legdrágább kincse a kegykép "Szomorúak Vigasztalójának" képe.

Ez a szentélyben függ a vörös márványfőoltár felett. Régen aranysugarak özöne volt a háttere. A legutolsó restaurálás alkalmával azonban ezek nagyon megritkultak.

A templomhajóban a szentély melletti félköríves sarokban Szent Apollónia szűz és vértanú kis oltára áll. Ezt Hartvik Apollónia grófnő emeltette 1773.-ban. Ezért látni az oltár felett a főnemes Eszterházi család címerét, nevének kezdőbetűit és az évszámot. A kis oltárral szembeni sarokban áll a négy evangélista szobrával díszített aranyozott szószék. A templom belső kincsének és magának a templomnak szép hátteret ad a festői környezet.

A kegykép

A búcsújáróhely nagy valószínűséggel azért alakult ki, mert Bécsből idekerült egy Mária kép. A kép története Olaszországba vezet bennünket. A kapucinus barát Josef-Anton kapott egykor egy misszió alkalmával egy Mária képet ajándékba, amit hamarosan mindenki, aki ismerte tisztelt. 1727-ben érkezett a barát Bécsbe. A képet Erzsébet Krisztinának adományozta. A császárnő tovább adományozta a bécsi kapucínusoknak , akik a kapucínus templomban helyezték el. Itt egyre több tisztelőt talált a kép, többek között a somlói kép adományozóját is.
Christina Julianna Fahrerin lemásoltatta a képet és azt az eredetihez érintette. Majd átadta a Mosonmagyaróvári kapucínusoknak. Arra kérte őket, hogy olyan helyre juttassák, ahol a nép láthatja, tisztelheti. A helyről szabadon dönthettek, csak mindig az ő felügyeletük alá tartozzon, az ő rendjüké legyen.
Ezt a képet a mosonmagyaróvári barátok András barátnak adták, aki Tatától nem messze, egy Sömle nevű helységben élt. A képet átvette és elhelyezte hogy imádhassák. Így került a kegykép a kis erdei kápolnába.

PÉLIFÖLDSZENTKERESZT.../ Többi képért katt a posztra !

Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely. Bár története csak mintegy három évszázadra tehető vissza, mégis Komárom-Esztergom megye egyik leglátogatottabb kegyhelye, ősi zarándokhely, mely a 633 méter magas Gerecse nyúlványa és a 374 m magas Öregkő hegy lábánál fekszik. Zarándokhelyi jellegéről a Visitatio Canonica azt írja, hogy 1730. május 30-án egy sántán született gyermek itt csodálatosan meggyógyult.

Péliföldszentkereszt Bajót községtől 4 km-re fekszik. Megközelítése: a 10-es úton haladva Dorog-Tokod-Péliföldszentkereszt, vagy Nyergesújfalu-Bajót-Péliföldszentkereszt.

Először Pél - Pély néven 1265-ben említik egy oklevélben, mint népes települést. 1291-ben a Szentes-Magócs nemzetség birtoika. 1371-ig az Osli nemzetségből származott Kanizsaiaké volt, utána királyi birtok lesz, majd 1388-ban Zsigmond király az akkori esztergomi érseknek, Kanizsai Jánosnak adományozza. Attól kezdve Péliföld egyházi birtok.
Hajdanán a templomos lovagrend háza álllt itt, amely valószínűleg még a török idők előtt pusztulásnak indult, de középkori templomának romjai 1700 elején még álltak a mai templom helyén. A romok közé több jámbor remete vonult vissza a világ elől.

A leromlott állapotú templom helyér 1735-ben épült fel a ma is látható, barokk jegyeket viselő templom. Az építtető Eszterházy Imre hercegprímás két búcsúnapot engedélyezett: május 3-án a Szent Kereszt megtalálásának ünnepén és szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. 1735-től hivatalosan is búcsújáróhely.1763-ban a szegényes remetelak megüresedett. Helyére Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtet a nazarénusoknak. Nem sokkal később megépült a "kocsmaház" az idesereglő búcsús nép számára.
A nazarénusok 1763 - 70 között működnek itt. Emléküket a vörös márvány főoltár előlapjába belefaragott az "INNR" betűk őrzik.   A nazarénusok után a pálos rend letelepedését kísérelte meg Simor János hercegprímás, először 1866-67, majd 1903-1906 között, de ezek sem tudtak itt meghonosodni, és csakhamar elköltöztek.

1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága veszi át, ami a kegyhely életébe állandóságot és felvirágzást hozott. Az Olaszországban 1901-1913 között működő a Szent Istvánról nevezett Magyar Szalézi Intézet mintegy 40 alsógimnazista növendéke szalézi tanáraikkal, nevelőikkel együtt a felsőolaszországi Cavaglia városából 1913 novemberében átköltözött  Szentkereszt földszintes kolostorépületébe. Négy gimnáziumi osztálynak megfelelő fiúnevelő intézet működtetését is vállalták. A szalézi papok, szerzetes testvérek, és később a szerzetes-növendékek gondozták a kegyhelyet  és a mogyorósbányai fíliát.

1925-ben a kolostor nyugati frontján emeletet húztak. A belső udvar (quadrum) egy részéből étkező és színjátszó termet alakítottak ki. 1925-től a szalézi rend körülbelül 40 teológusának anyaháza lesz.

A kolostortól északra 1932 körül manzárdos főiskolát építettek (Don Bosco Ház).
1943-ban elkészült az egyemeletes, tágas zarándokház is a kolostortól nyugatra (Ifjúsági Ház).
1950-ben a szalézi rendet is feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, gondozottjai a szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ vadászháza lett.

1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzá tartozó létesítményeket.