SOPRON-Szent Mihály templom és környéke / Folytatáshoz kattints a poszta

A város legmagasabb pontján áll Sopron ősi plébániatemploma, a Szent Mihály-templom. Első formájában még a tatárjárás előtt épült. Egyes kutatók feltevése szerint a helyén egykor a keresztény avarok temploma állhatott.A mai épületet a XIII. század elején kezdték építeni román stílusban. A templom első említése 1278-ban történt. Az épületet a XIV. században továbbalakították, majd a XV. században fejezték be az építését. A hosszan elhúzódó építkezés során gótikussá formálódott.Felszentelésén egyes feltételezések szerint Mátyás király is részt vett. Ebben az időben húsz oltára lehetett (céholtárok). Ezen oltároknak felbecsülhetetlen értékű gótikus szobrait 1608 után a képrombolók kidobták a templomból és elégették. A későbbi városplébánosok a belső berendezést barokk stílusban újították meg. A ma is meglévő neogótikus berendezéstid. Storno Ferenc tervei alapján készítették.A Szent Mihály-templom méreteivel és merész arányaival a Budavári Mátyás-templom után Magyarország második legjelentősebb gótikus alkotása. Imponáló méreteivel uralja az előtte levő kis szőlősgazda házakból álló városnegyedet. 

 1534-ben, amikor a török veszély közel került a városhoz, a soproniak a templomot le akarták rombolni. Attól tartottak, hogy tornyából az ellenség be tud lőni a várba. A lerombolástól a templom két papjának határozott fellépése mentette meg.1567-1584-ig a katolikusok és a protestánsok közösen használták. Bocskai hajdúserege 1605-ben a templomot feldúlta. 1606-1674-ig az evangélikusoké lett. 1674-től ismét a katolikusok plébániatemploma.Az 1676-os óriási tűzvész megkímélte az épületet, de 1728-ban a tetőzet leégett. A helyreállítás után barokk berendezést kapott. Az 1860-as években megindult a templom restaurálása, amelyet a Storno család végzett. A barokk berendezési tárgyakat reneszánsz berendezésre cserélték ki. 

  

 A templom berendezése romantikus, illetve neogótikus. Kincstára szép ezüst kelyheket, misekancsókat és egyéb ötvösmunkákat őriz a XVI-XVIII. századból.

A templom orgonáját 1944-ben a Riegler orgonagyár készítette, Papp Kálmán városplébános megbízásából.1946. június 16-án ebben a templomban szentelte győri megyéspüspökké Mindszenty József bíboros hercegprímás az akkori városplébánost, Papp Kálmánt.Említésre méltó a sekrestye hálóboltozata, amely 1482-ben készült. A bordák végződéseinél levő címerpajzsok festményei Storno Ferenc munkái. Egyedülálló a kincstár régi, gótikus, mázas csempéjű padlózata. Ilyen nagyságú összefüggő kerámiapadló egyedül itt található Magyarországon.

A templom berendezésében csak egy eredeti középkori darab van: egy kis színezett fa Madonna szobor. Ez a műalkotás az 1460-as évekből származhat. Amikor a templom az evangélikusoké lett, a szobor a padlásra került. 1674-ben, a soproni templomok rekatolizálásakor a szobrot a bécsi Pázmáneumba vitték. 1865-ben került vissza régi helyére Simor János győri püspök közbenjárásának eredményeképpen. 

 

 

 

 

  








 Két mór-házA Szent Mihály utca legjellegzetesebb épülete az 1710 körül épült Két mór-ház. Nem ismerjük sem az építőjét, sem a szobrászát, sem az első lakóját.  

A XIX. században a tulajdonos Leitner Szervác szobrász volt, aki népies barokk motívumokkal díszítette a homlokzatot.

A kapuját két korinthoszi csavart oszlop keretezi, tetején egy-egy mór alakjával, akik a párkányt tartják. A kapupárkány felett a kis Jézus alakja látható.A házak oromzatán köríves fülkében egyik oldalon Mária, a másik oldalon Szent József alakja látható. Felettük napszerű dísz és két kerek ablak. Az oromzatok hullámos széleit angyalkák díszítik. Az oromzat csúcsán Szent Flórián és Szent Rókus feje, hogy a házat se tűz, se pestis ne érje. 

SÍKVÖLGYI HORGÁSZTÓ / Folytatáshoz kattints a posztra

NÉZD MEG AZ ALBUMOT !!!

A SZENTENDREI SKANZEN / Többi képért kattints a posztra

A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapításának célja, hogy bemutassa a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal, régi településformák keretében, a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakban. A folyamatosan finomodó telepítési terv 400-nál is több építmény múzeumba történő áthelyezését irányozza elő, melyeket településnéprajzi szempontok alapján faluszerű épületcsoportokba, un. tájegységekbe szervezve tár a látogatók elé. A tájegységeken belül az építmények egy-egy parasztporta hagyományos rendjébe illeszkednek, melyekhez olyan szakrális, közösségi és gazdasági építmények kapcsolódnak, melyek egykor részei voltak a hagyományos faluképnek. A lakóházak és a gazdasági épületek egy-egy táj történetileg kialakult lakóháztípusát és jellegzetes melléképületeit reprezentálják.

NÉZD MEG AZ ALBUMOT !

Az eredetileg tervezett 9 tájegység: Észak-Magyarországi falu / nyitása 2010/, Felföldi mezőváros /2006/, Felső-Tiszavidék /1974/, Közép-Tiszavidék /2010 után/, Alföld /folyamatosan épül/, Dél-Dunántúl /2005/, Bakony-Balaton-felvidék /2000, Nyugat-Dunántúl /1993/, Kisalföld /1987/ - felépülte után a múzeum hazánk 18-19. századi népi építészeti hagyományát, Európában egyedülálló módon, történeti örökségként őrzi meg. A Múzeum kutatói a szabadtéri néprajzi muzeológia legújabb eredményeinek figyelembevételével és a látogatói-társadalmi igényeknek eleget téve már dolgoznak az eredeti tudományos koncepció bővítésén, továbbfejlesztésén. Tervezzük a határainkon kívüli magyarság életmódját bemutató tájegységünket, elkészült a 10-15.századi Magyarország falusi építészetét bemutató Történeti tájegységünk terve, s megindult a 20.századi falu építményeit, életmód-típusait bemutató kiállítási egység tervezése is.

ALMÁSFÜZITŐ MOST ÉS RÉGEN / Folytatáshoz kattints a posztra

Részlet az Én és a nagyapám című filmből ...

HŰS FALAK KÖZÖTT / Többi képért kattints a posztra